„Egyszer csak szinte a kezünkbe hullott ez a telek. Sok jel mutatott rá. Aztán eldöntöttük, hogy itt építkezünk, és mintegy kőbe vésve – szó szerint – megvalósítjuk az elképzelésünket.”
A ház maga egy összművészeti alkotás: sehol egy derékszög, helyette hegyesszögek és tágas sarkok, hatalmas ablakfelületek és mindenütt beton. Monumentális elemek, mint a szoborszerű betonlépcső vagy a nappali fölötti nyitott légtér, meghatározzák a ház karakterét.
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a nyers betonszerkezetet otthonossá tegyék. Laura a megoldást puha anyagokban, szőrmékben, függönyökben és organikus formájú asztalokban találta meg, amelyek megtörik az építészet szigorát. Így született meg egy otthon, amely egyszerre hat monokróm-minimalistának, mégis melegnek és hívogatónak.
Kedvenc helyekből nincs hiány: Laura különböző vintage fotelekből álló gyűjteménye szétszórva található a házban, kis szigeteket teremtve a megpihenéshez.
Egy másik kedvenc helyiség a konyha. Laura szereti, ha élet van a házban – amikor a gyerekek játszanak, barátok jönnek vendégségbe, és a nyitott konyhából mindent át lehet tekinteni.
„Nem akartunk semmi simát, szerettük volna a nyerset. A falakat is úgy hagytuk, ahogy vannak.”
„Már a házépítés elején elengedtük azt a gondolatot, hogy itt kell maradnunk örökre. Nyitottak vagyunk arra, hogy bármerre sodorjon az élet, milyen lehetőségek adódnak, milyen változások jönnek – nem muszáj örökké itt maradnunk.”
Még több inspiráció
Fedezd fel más lakberendezési történeteinket
