Ugrás a fő tartalomra

Betekintés David Widmer otthonába
David Widmer Kreatív igazgató és tartalomgyártó. Otthona egy mid-century stílusú bungaló téglafalakkal, járólappal és hatalmas ablakokkal – egy ház, amelyet az elmúlt években darabról darabra újított fel, majd töltött meg vintage dizájnnal, művészettel és személyes részletekkel. Egy hely, amely tudatosan, mégis könnyedén lett kialakítva.

David számára egyértelmű volt: ha egyszer saját háza lesz, annak legyen karaktere. Amikor rátalált a bungalóra, nemcsak az akkori állapotot látta, hanem mindenekelőtt a potenciált. A téglafalak mindig is nagy vágyai voltak – valami, ami tartást ad a térnek és meghatározza a hangulatot.

A nappali: világos és hívogató

A nagy ablakok behozzák a kertet a házba, a természetes fény végigvándorol a téren, és élettel tölti meg az anyagokat. Egy hatalmas kanapé, a földszínek és a sok fa kényelmet és meleget visz a letisztult építészetbe. Nyugodt és nyitott.

„Számomra a tér magával az emberrel kezdődik. Mindazokkal a dolgokkal, amiket egy életen át gyűjtöttünk, és amikkel szívesen vesszük körül magunkat.”

Az uralkodó stílus: Mid-Century

A mid-century az 50-es és 60-as évek jellegzetes dizájnját képviseli: tiszta vonalak, organikus formák és olyan meleg anyagok, mint a fa. Pontosan ez az esztétika határozza meg David otthonát is – hiszen már a bungaló építészete is kijelölte ezt a stílust.

A bútorok is ezt a formanyelvet követik. A vintage dizájndarabok itt nem gyűjtői tárgynak tűnnek, hanem a ház természetes részeinek. Azért illenek az építészethez, mert magától értetődően simulnak bele – néha meleg, tónus a tónusban árnyalatokkal, néha színes retro akcentusokkal.

Az ikonikus darabok mellett mindig akadnak olyan tárgyak is, amelyek útközben csak úgy „vele jöttek”. Dolgok, amiket David spontán fedezett fel, mert megakadt rajtuk a szeme. Nem kell mindennek mid-century-nek lennie – a döntő az, hogy jónak érezze őket. Pontosan ezek a leletek teszik élővé a teret.

Egy fontos hangsúly: David saját művészete

Sok éve kíséri őt – alkotásai pedig természetes módon tartoznak hozzá a környezetéhez. Hangsúlyt adnak anélkül, hogy harsányak lennének, és valami egészen személyeset visznek az otthonába.

„Úgy gondolom, ha az ember a saját műveit akasztja ki, annak mindig két oldala van. Egyrészt van benne valami exhibicionista, másrészt viszont nagyon személyes.”

A sok részlet ellenére a ház sosem tűnik zsúfoltnak. David tudatosan törekszik a redukcióra, és hagyja az anyagokat beszélni.

„Az anyagok fontos szerepet játszanak az otthonomban. A betonpadló és a téglafalak már önmagukban is erős karaktert adnak. A többi anyaggal az volt a célom, hogy támogassam az építészetet, és ezáltal még inkább értékeljem magát a házat.”

Egyensúly a tökéletesség helyett

Végül David számára nem az egységes koncepció a lényeg, hanem a harmónia. Nem a tökéletességet keresi, hanem azokat a dolgokat, amik jó érzéssel töltik el. Az otthona ne megrendezettnek tűnjön, hanem maradjon őszinte – egy hely, ahol biztonságban érzed magad, és egyszerűen csak létezhetsz.

„Mi is növünk, változunk, és így az otthonunknak is szabad együtt nőnie és változnia velünk.”